NYOMDÁSZATI LEXIKON - Jelenlegi ára: 4 500 Ft

16 cm x 13 cm
A könyv címe:
Nyomdászati lexikon
név/nevek:
Biró Miklós  (Szerkesztő)
Kertész Árpád  (Szerkesztő)
Novák László  (Szerkesztő)
Bauer Henrik  (Szerző)
Boros Miksa  (Szerző)
Kiadó:
Biró Miklós kiadása
Súly:
0, 6-0, 75 kg
A kiadás éve:
1936
Kötéstípus:
Könyvkötői kötés
Oldalszám:
546
Ár:
4500 Ft
Megjegyzés:
Postaköltség:
Fekete-fehér illusztrációkkal.
465 Ft
 
A szedés, gépszedés, betűöntés, stereotípia, galvano plasztika, nyomtatás, litográfia, mélynyomtatás, offset, könyvkötészet, klisékészítés, papiros, kalkuláció, üzletvitel, helyesírás, az üzemben előforduló elektrotechnikai és a sokszorosító iparban szükséges sok-sok egyéb tudnivalók összefoglalása.
NYOMDÁSZATI LEXIKON
 
A SZEDÉS, GÉPSZEDÉS, BETŰÖNTÉS, STEREOTÍPIA. GALVANOPLASZTIKA, NYOMTATÁS, LITOGRÁFIA, MÉLYNYOMTATÁS, OFFSET, KÖNYVKÖTÉSZET, KLISÉKÉSZÍTÉS, PAPIROS, KALKULÁCIÓ, ÜZLETVITEL, HELYESÍRÁS, AZ ÜZEMBEN ELŐFORDULÓ ELEKTROTECHNIKAI ÉS A SOKSZOROSÍTÓ IPARBAN SZÜKSÉGES SOK-SOK EGYÉB TUDNIVALÓK ÖSSZEFOGLALÁSA
 
SZERKESZTIK:
BIRÓ MIKLÓS, KERTÉSZ ÁRPÁD, NOVÁK LÁSZLÓ
 
 
1936
BIRÓ MIKLÓS KIADÁSA, BUDAPEST
 
NYOMTA A HUNGÁRIA NYOMDA RT.
BUDAPEST V., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 34.
KÖTÖTTE TÓTH LÁSZLÓ
 
MUNKATÁRSAK:
Bauer Henrik (bh)
Boros Miksa (bm)
Braun Vilmos (bv)
Bródy László dr. (dr bl)
Brumiller László (brul)
Dukai Károly (dk)
Durand Félix (df)
Einhorn Mór (em)
Eperi István (ei)
Farkas Sándor (fs)
Farkas Ágoston (fá)
Ferentzy József dr. (dr fj)
Fischer Manó (fm)
Freund Jenő (fj)
Freund Zsigmond (fzs)
Gál Benő (gb)
Gellért Andor (ga)
Grosz Ernő (ge)
Gyürey Rudolf (gyr)
Haasz Vendel (hv)
Halász Alfréd (ha)
Heimler Kálmán (hk)
Herzog Salamon (hs)
Dr. Hirsch Ödön (hö)
Karátsony Imre (ki)
Kolb Jenő (kj)
Kner Imre (kni)
Kurfürst István (kui)
Lánczi László (ll)
Laufer Kálmán (lk)
Lehner Rezső (lr)
Lengyel Sándor (ls)
Löwy Salamon (lös)
Löwy Salamon és Thalwieser Antal (ls és ta)
Magos Kálmán (mk)
Nyirő Tibor (nyt)
Neufeld Dezső (nd)
Novák László ifj. (nli)
Propper Jenő (pj)
Rasovszky Árpád (rá)
Reismann Dezső (rd)
Riczkó Sándor (rs)
Román Antal (ra)
Schatz Rezső (sr)
Schippert János (schipj)
Schopp János (schj)
Stark Jenő (stj)
Szabó Dezső (szd)
Szabó Róbert (szr)
Szabó T. István (szi)
Szakasits Antal (szaka)
Székely Artúr (sza1)
Székely Artúr II. (sza2)
Tausz Sándor (ts)
Thalwieser Antal (ta)
Tranger József (tj)
Vértes Jenő (vj)
Wanko Vilmos (wav)
Wiesenberger Vilmos (wv)
Wózner Ignác (wói)
Ziegler Gyula (zgy)
 
Aa Pieter: leydeni könyvkiadó, az Elzevirek üzlettársa, szül. 1655-ben, megh. 1732-ben. Különösen a klasszikus írók kiadásával lett nevezetessé.
Abádi Benedek: az első ízig-vérig magyar könyvnyomtató. A krakkói egyetemen diákoskodott és e városban, Vietorisz János nyomdájában tanulta meg a nyomdászatot is. 1540-ben Nádasdi Tamás a maga újszigeti (Sárvár melletti) nyomdájának tipográfusául hívta meg. A három esztendővel azelőtt alapított nyomda elhibázott fölszerelésén azonban már minden szakértelme mellett sem igen segíthetett. 1541-ben nyomtatta ki Erdősi (Sylvester) Jánosnak (l. o. ) « Új testamentum» című munkáját. A nyomda további munkáját a török előnyomulás megakasztotta. Abádi ezután Wittenbergbe került, Melanchton egyetemére, ahol 1543 vége felé pappá szentelték. Később Eperjesen, majd pedig Szegeden lelkészkedett.
Abafi Lajos: l. Aigner Lajos.
Abagar: az első örmény könyvnyomtató. 1565-ben nyomtatta ki a zsoltárok könyvét örmény nyelven és örmény betűkkel Velencében.
Abbaziai Nyomdász-Szanatórium: l. Üdülő-Egyesület.
Abbreviatura (lat. ): a. m. rövidítés (l. o. ).
Ábécé: a betűsor elnevezése. Mi az ábécét az olaszoktól kaptuk, ezek a rómaiaktól, a rómaiak a görögöktől, a görögök pedig a feníciaiaktól.
Ábécés könyvek: az elemi iskolákban a betűk megismertetésére használt könyvecskék. Első ilyen nyomtatott könyvünk: Dévai Biró Mátyás « Orthographia hungarica» (1549) című kis munkája.
Abesszíniai ábécé: a himjarita írásból fejlődött ki; máskép etiópiainak is nevezik.
Abfall (ném. ): a. m. papiroshulladék.
Abklatsch: közkeletű német elnevezése a dúcmásolásnak (l. o. ). – A litográfiában kőre vagy cinkre való átvitelt jelent.
Ablakos levélboríték: modern, racionalizált irodai üzemnél nagy az előnye; megtakarítható a címezés, gyorsabb a borítékozás és az elcímzés kikerülhető. Ez a boríték drágább a rendes borítéknál, de ha az előnyöket figyelembe vesszük, a magasabb ár nem jön számításba. Az ablakos borítékok fogyasztása napról-napra emelkedik és ott, ahol be van vezetve, nemigen térnek át más levélboriték használatára. Kétféle kivitelben készül: lakkozott ablakkal, vagy az ablak ráragasztott ezüstfehér pergamin-papirosból. Ez utóbbinak a használata Magyarországon tiltva van. Az ablakelhelyezés mindig a boríték hosszirányában történik. A boríték ablakkerete, esetleg cégnyomtatása és lakkozása egy speciális gépen egyszerre készül. Az ablakozásra nem minden papiros alkalmas; legmegfelelőbb a fatartalmú papiros. Túlnagy grammsúlyú vagy igen tömören gyártott papirosok nem alkalmasak e célra, a papirosnak be kell szívnia a felhordott lakkot. Azok a gépek, amelyek az ablakozást szárítókészülék nélkül készítik, az egyes borítéklapokat keretekbe gyüjtik, magasan egymásra rakva. A szárítás a papiros minősége szerint 3– 4 órát igényel, szárítókészüléknél ez az idő redukálódik 8– 10 percre. Az ablakos borítékok készítésénél nagyobb százalékos selejttel kell számolni, mint a rendes borítékoknál. Az ablakos borítéklapok ugyanolyan borítékgépeken készülnek, mint a többi levélborítékfajták. fj
Ábra: a szöveg magyarázására szolgáló, többnyire vonalas rajz. Teljesebb foka a kép.
Ábrafesték: finom, képnyomtatáshoz használt, tömör fekete festék, mely gázkoromból, tisztán hosszúszálú lenolajkencével, anilinfekete, anilinkék vagy anilinviola hozzáadásával készül. A papiros minősége szerint teszik bele a szárítóanyagot.
Ábrák elhelyezése: l. Illusztrációk elhelyezése.
Ábrázolat védelme: l. Szerzői jog.
Abrudbányai nyomdászat. Székesfehérvári Karádi Pál unitárius pap, később alföldi püspök volt itt az első könyvnyomtató 1569 körül. Ő volt a nyomtatója az első magyar színdarabnak, amelynek « Komédia Balassi Menyhárt árultatásáról» volt a címe.
Abrugyi György (Abrugius): Kolozsvári könyvnyomtató. Szilvási András után, 1630-tól kezdve volt a Heltai-nyomda ügyvezetője.
Abstemius: Bornemisza Péter (l. o. ) vándor könyvnyomtató és szuperintendensnek latinos neve.
Absztrakt művészet: az olyan, melyben a valóság formái és színei már alig ismerhetők föl. Ilyen például a szürrealizmus.
Ac... vagy Acc... kezdetű címszavakat, ha itt nincsenek fölvéve, lásd Ak... vagy Akk... alatt.
A. c.: a francia à condition (magyarul: feltételesen) rövidítése; a könyvkereskedelemben a bizományba való vásárlás jele. L. Bizomány.
Accentus (lat. ): a. m. ékezet (l. o. ).
Accidentia: lásd Akcidens.
Accolade (francia): a. m. kapcsolójel (l. o. ).
Acélkék: a milori-kék hevítése által kapja az acélos árnyalatát. Tulajdonságai egyeznek a milori-kékével (l. o. ).
Acélmetszés: csak az anyag tekintetében különbözik a rézmetszéstől (lásd ott). Az angol Heath Charles volt föltalálója 1820 körül. Az acéllemezt megmunkálás előtt hevítés útján puhábbá teszik, s a vésés befejezte után ismét megkeményítik. Esetleg rézkarcszerűen maratják választóvízzel. Az acélmetszet szó különben összefoglaló elnevezése a hideg tűvel karcolt, vésett, maratott, poncolt, pontozott modorú és hántolt acéllapoknak, éppen úgy, mint ahogy a rézmetszet szó a hasonló eljárásokkal készült vörösrézlapok közös megjelölésére szolgál. A galvanoplasztika föltalálása óta az acélmetszés apródonként elvesztette a jelentőségét, bár az igen nagy példányszámú levélbélyegeket, bankjegyeket stb. jobbára acélgalvanókról nyomtatják. nli
Acélmetszetnyomtató sajtók: A mult század vége felé Angliában és Amerikában az acélmetszett névjegyek, cégkártyák s családias természetű értesítések jöttek divatba. Ez a divat mihamar átcsapott Európára is. Az acélmetszetnyomtató sajtók legismertebb típusa az Offenbachban gyártott úgynevezett Waite-sajtó. A gép alulról fölfelé nyomtat (ellentétben a svájci « Johnston Die-Press» nevű versenytársával). A berakás kézzel történik rajta. Nyomtatáskor a lemezt egy erős szán hátrafelé viszi, ott befestékeződik, majd pedig – visszasikláskor – egy legfölülről legömbölyödő papirosszalag meg a mögötte lévő rugalmas párna által tisztára törlődik, úgyhogy festék csak a lemez mélyedéseiben marad meg. Ez az erős nyomás következtében azután a nyomtatópapirosra kiemelődik. A gép nyomtatófelülete kicsiny: még a legnagyobb számú sajtónál is csak 254: 152 milliméter. Ami különben még így is igen nagy nyomásfeszültséget jelent, lévén a munka lényege azonos a kézisajtón való réznyomtatással. A Waite-sajtóhoz való mélyített képű nyomtatólemezeket kezdetben véséssel állították elő, újabban fotomechanikus úton csináltatják.
Acél Rikárd: a legrégibb magyar fametszők egyike. A 16. század elején dolgozhatott, mert egy fametszete az esztergomi káptalan egyik régi könyvén 1518. évszámmal látható.
Aceton: l. Celluloidklisék nyomtatása.
Achates Leonárd: német nyomdász és könyvkiadó, egyike volt az olaszországi könyvnyomtatás megalapítóinak. Padovában, Velencében és Vicenzában dolgozott.
Ackermann-féle szedőgép: 1912-iki amerikai szabadalom. Igénypontjai egy a Monotype alapeszméjén fölépült szedő-öntő gépre vonatkoznak. A gép föltalálója két newyorki ember: Ackermann és Nicholson.
Ackermann Rudolf: német származású angol nyomdász, szül. 1764-ben. Ő létesítette az első litográfiát Angolországban.
A conto (olasz): a. m. « elszámolásra»; tehát előleget, részletfizetést, törlesztést jelent.
Acta eruditorum: az első német tudományos folyóirat címe (1682– 1776).
Acta diurna: napi jelentés. A rómaiaknál az ujságok őse. A napi eseményeket fehér táblákra írták s nyilvános helyeken kifüggesztették, hogy mindenki olvashassa.
Ács Mihály: szakíró, szül. 1841-ben, meghalt 1896-ban. 1871– 72. szerkesztette a Typographiát, majd 1884– 1885. a Nyomdászok Közlönyét. Ő volt a szerkesztője a Budapesti Könyvnyomdászok Társasköre, majd Szakköre által kiadott Magyar Nyomdászok Évkönyve 1887– 90-i évfolyamainak is és több alapos dolgozata jelent meg a Magyar Nyomdászatban és a Grafikai Szemlében. A könyvnyomtatásnak főleg történelmi ágát művelte.
Addírozó másoló gépek: főképpen Angliában és Amerikában használt olyan újabb gépek, amelyek a litográfiai úgynevezett multiplikációs átnyomtatást szinte önműködően végzik el. Vagyis, ha valamely ívre mondjuk 128 azonos rajzolatú címke vagy egyéb ilyen apró nyomtatvány volna rányomtatandó: az addíciós gép használatával megtakarítható a 128 példányban való lehúzás és föltűzdelés munkája; azonfölül a gép hasonlíthatatlanul élesebb és tisztább képeket másol, mert hiszen közvetlenül a negatívról dolgozik. Az addíciós gépeket a guilloche-gépek (lásd ott) pótlására is használják: fekete hátterű üveglapra odavetett egy-két görbe vonalból összeadogatással (addicióval), eltologatással és forgatással a legváltozatosabb ornamentumokat, fej- és oldalléceket, kereteket és rozettákat csinálva. Az ilyen « fotoguilloche» -os díszeket főképpen az értékpapírosok nyomtatásakor használják, éppen úgy, mint régebben a guilloche-gép csinálta cikornyás véseteket.
Addikop: az addírozó készülékek egyik típusának elnevezése.
Additív színkeverés: a fénytanban a színes sugarak keverése (összeadó keverés), szemben a festékanyagnak szubsztraktív (kivonó) keverésével. Az additív színkeverés úgy történik, hogy például egyazon felületre sárga és vörös fényt vetítünk, amiből narancsszín keletkezik, amely oly erős, mint a két fény összesen; ellentétben a festékanyag keverésével, hol a kapott szín gyengébb, mint a két összekevert szín bármelyike. Az additív keverésnél, ha kiegészítő színeket keverünk, például narancsvöröst kékkel: az nem fekete lesz, mint a festékanyagnál, hanem fehér; ha a három alapszínt: a sárgát, vöröset és kéket összekeverjük, az szintén fehéret ád. Tulajdonképpen ebben az esetben nem teszünk mást, mint a fénytörés által színekre bomlott fehér sugarat újra összeadjuk fehérré. Szóval ugyanazt az eredményt érjük el, mint az összefogó prizmánál. Ha másodlagos színeket keverünk, pl. zöldet naranccsal: a zöldben levő kék és a narancsvörös egymást kiegészítve fehér lesz, marad tehát a sárga fény. Ugyanúgy a zöld és ibolya keveréséből kék, valamint a narancs és ibolya keveréséből vörös marad fenn. Van az additív keverésnek még egy módja. Veszünk egy korongot, ráfestünk különböző színeket; gyorsan forgatva, ha a színek egymást kiegészítik: szürkés-fehéret látunk. Ha nem kiegészítők, úgy valamily világos tarka tónus tűnik szemünk elé. Ez a legegyszerűbb módja, hogy megállapítsuk: bizonyos színek kiegészítik-e egymást. nli
Adjusztálás: a. m. kellősítés (szedésformáé, kliséé). L. még Doboz.
Adler Aegidius: 1548-ban alapított jól berendezett tipográfiát Bécs városában. Négy esztendő múlva történt halála után özvegye, majd ennek második ura, Zimmermann Michael tették a nyomdát nevezetessé.
Adminisztratív nyomtatványok: kereskedelmi és ipari vállalatok ügykezelésének a nyomtatványai, más szóval merkantilis nyomtatványok. Pl. könyvelési kartoték, levélpapiros, boríték, számla, szállítójegy stb.
Admittitur (lat. ): a. m. megengedtetik. Az abszolutizmus idejében e szónak a kefelenyomatra írásával engedte meg a cenzor a könyv vagy ujság kinyomtatását.
Adomásky-féle kőnyomda: Buda városának első privát litográfiája. 1803-ban alapították « Vízivárosi nyomda» címmel. Főképpen a budai városi tanács iratait sokszorosították benne.
Adrema: a címezőgépeknek (l. o. ) egyik fajtája.
Adresse-könyv (francia): a. m. címtár.
Adresszáló gépek: l. Címező gépek.
Ad usum delphini (latin): a. m. tanulók használatára.
Aelius Donatus: Krisztus után 335 körül Rómában élt latin nyelvtanító. Katekizmusformájú nyelvgyakorló könyvecskét írt, amely ezerötszáz évig volt használatban. Sok ezerszer másolták, fatáblanyomatokkal sokszorosították s végül Gutenberg is lenyomtatta.
Aërográf (gör. ): a. m. levegővel rajzoló. Légnyomásos festékpermetező; enyhe átmenetű árnyékok rajzolásakor és autotípiai képek retusozásakor használják.
Affiche (francia): a. m. plakát, hirdetmény.
Affiche-papiros: l. Plakátpapiros.
Agate: betűnagyság megnevezése az Egyesült Államok pontrendszerében. Megfelel 5 és fél amerikai pontnak, vagyis 5, 160 méterpontnak.
Agát simító: a művészi könyvkötésben használt szerszám; az arany- és egyéb metszéseket hosszú fanyélre erősített, csiszolt agátkővel dörzsölik fényesre.
Agave-papiros: ilyen, az Agave Mexicana rostjaiból készült papirosra írták az ős-mexikóiak hieroglifáikat.
Agence Havas: távirati iroda Párizsban; ma jóformán minden nagyobb városban van tudósítója.
Ágenda: a magyar református egyházban használt szertartási könyv elnevezése. Az első ilyen könyvet Heltai Gáspár írta és nyomtatta 1559 körül.
Agenzia Stefani: olasz távirati és híradó ügynökség Rómában. 1854-ben alapították Torinóban.
Agfa-fénynyomtatás: a berlini A. -G. für Anilinfabrikation 1924 körül szabadalmaztatott eljárása, amely betűs szövegnek és fénynyomtatásos képnek könyvnyomtatósajtón egyszerre való nyomtatását célozza.
Agfertípia: fotográfiai másoló eljárás.
Aggregátum: e szót a nyomdaipari gépeknél ott szokták alkalmazni, ahol egy bizonyos munka elvégéséhez több egyforma, vagy egymástól különböző gépek csoportját akarjuk jelölni. Pl. egy Monotype szedőgép-aggregátum alatt normálisan 1 darab öntőgépet, 2 darab kopogtatógépet, a hozzátartozó felszereléssel: mint öntőalakok, dobok, matricák stb. szoktak érteni, sőt amennyiben az egész berendezés csak egy ilyen összetételű egységből állana, úgy a szükséges légpumpa, meghajtó mótorok, légvezetékek, közlőmű is vele értendő. ll
Agitáció: politikai, háborús, nemzeti, szociális stb. buzdítás, meggyőzés élőszó, sajtó, plakát útján.
Ágoston József: bibliofil és irodalomtörténeti író. Építészmérnök s biztosítótársasági vezértitkár volt, a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. igazgatóságának a 90-es években tagja. Behatóan foglalkozott a könyvnyomtatás történetével; a Pallas-Lexikon ilyentárgyú cikkeinek eleinte ő volt az írója.
Aigner Antal: szül. 1879-ben, megh. 1920-ban. A Buschmann-nyomdának volt a mesterszedője. Csupa finomság munkáival a kilencvenes évek második felétől kezdve egyre-másra nyerte el a pályadíjakat. 1904-ben Novák László helyettesévé lett a szaktanfolyamok adminisztrálásánál. Később a Nyomdászati Tanműhelynek lett oszlopos tagja, majd pedig a szakirányú tanoncoktatásnál szorgalmatoskodott.
Aigner Károly: könyvkereskedő. A következő könyvecske jelent meg tőle 1883-ban: « A könyvnyomtatás történetének vázlata. I. rész: A nyomdászat egyetemes története és a magyar könyvnyomtatás a 18. század végéig. » (A II. rész nem jelent meg. )
Aigner Lajos (Abafi): könyvkiadó és író, szül. 1840-ben, megh. 1909-ben. 1868-tól 1896-ig mint könyvkiadó és kereskedő működik; legnagyobb kiadványai a Magyar Könyvesház és a Nemzeti Könyvtár: nagy írók művei népszerű kiadásban. A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének első alelnöke, a Corvina első szerkesztője (1878– 1894). Nagy irodalmi működést is fejtett ki.
Ajánlás (latinul: dedikáció): a szerző köszönetének, hálájának, tiszteletének kifejezése; rendszerint a könyvekben közvetlenül a címlap után következik, az úgynevezett dedikációs oldalon. Az ajánlás szokása nagyon régi; különösen a reneszánszban terjedt el, amikor szokássá vált, hogy egy-egy mű kinyomtatását uralkodók, főurak, főpapok tették lehetővé. A barokk korban ilyen ajánlások néha több oldalra is terjedtek, irályuk fellengző, szedésük különösen díszes volt. Sok költő az egyes verseket is ajánlással látja el (pl. Ady).
Ájóvéső (ném.: Grabstichel): Frecskay János így nevezi a fametsző fő-fő szerszámát.
Ajtai K. Albert: 1882-ben nyitotta meg Kolozsvárt a Magyar Polgár nyomdáját, miután a Lyceumi Nyomda bérlete lejárt. A jól fölszerelt nyomda Ruzicska Gyula vezetése alatt élte fénykorát. Ajtai a 80-as években elnöke volt a Kolozsvári Könyvnyomdászok Segélyző Egyesületének.
Akadémia: l. Nyomdászakadémia.
Akadémiai helyesírás: l. Helyesírás.
Akantusz (Acanthus spinosa): délvidéki növény. Leveleit az építő- és díszítőművészet másfél ezer éven át egyik fő-fő díszítőmotívumául használta. A nyomdász régibb keret-anyagában is gyakran szerepelt.
Akausztikus nyomtatás (gör. ): a. m. maratás nélkül való. A bécsi Jaffe újabbkori próbálkozása; « akausztol» nevű készítményének használata a kőről vagy cinkről való síknyomtatásban a maratást állítólag fölöslegessé teszi.
Akcentus (lat. ): a. m. ékezet (l. o. ).
Akcidens (latin): esetlegeset, véletlent jelent. A régi könyvnyomtatók így nevezték a könyvek szedésén túl – meglehetősen ritkán – adódó apróbb családi értesítéseket, gyászjelentéseket stb. Az idők folyamán az « akcidencia» fogalma átterelődött a nagyobb műgonddal készülő nyomtatványokra. L. még: Mesterszedés.
Akcidens-betűk: a könyvnyomtatás körébe eső kereskedelmi és díszesebb nyomtatványok szedésekor használt betűk.
Akcidensfesték: kék festék hozzáadásával, lenolajkencével, lámpakoromból készül. Meglehetősen fényes és tömött festék, nyomtatásra igen jól használható, középfinom munkáknál különösen kedvelik.
Akcidens-gyorssajtók: így nevezik azokat a kisebb alakú hengeres gyorssajtókat, amelyek festékező szerkezetük kiválósága révén különösen az akcidensmunkák több színben való nyomtatására alkalmasak. Szerkezetük különben a nagyobb fajta gyorssajtók szerkezetével megegyezik; azonban kívánatos, hogy a fölső szalagvezetéket a rajtuk való nyomtatáskor levehessük, mert pl. számlák és egyéb táblázatos munkáknak nyomtatásakor az sok tekintetben akadozik. nli
Akcidensnyomda: A sokszor nagyiparias jellegű ujságmunka mellett harminc esztendő óta jelentős nyomdászati munkakörré lett a kereskedelmi, valamint az « akcidens» nyomtatványok előállítása, mely téren a kisiparos nyomdász is megállhatja a helyét, ha megvan hozzá a kellő tudása és ízlése. Külföldön nagy számmal vannak immár olyan nyomdák, amelyeknek az efféle – többnyire színekkel is pompázó – alkalmi nyomtatványok előállítása a specialitásuk.
Akcidensnyomtatás: körébe tartoznak a kereskedelem apróbb nyomtatványai, úgymint: cégkártya, levélpapiros, étlap, számla, meghívó stb. Jobbára tégelyes sajtókon színesen, a kisebb nyomdák készítik, mert nem kellenek hozzá masszív, nehéz gépek, hanem csupán jó ízlésű mesterszedő, valamint ügyes, a színekhez értő gépmester.
Akkumulátor: a villamos energia gyüjtésére és tárolására szolgáló berendezés, amelynek két főcsoportja van: a stabil és hordozható akkumulátor.
A Könyv: könyvkiadói és könyvárusi szemle, mely havonta jelenik meg. 1934-ben indult meg, kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője Somló Béla.
Akrográfia (gör. ): a. m. kidomborodó rajz. Régi litográfiai eljárás; a kövön lévő rajzot annyira körülmaratták, hogy azt a kőről könyvnyomtató sajtón nyomtatni lehetett.
Ákosi Barra Gábor: l. Barra Gábor.
Aksamitek Zakariás: a pozsonyi érseki nyomda faktora. Nevét 1647– 48-ban találjuk az említett nyomda impresszumain.
Aktinikus sugarak (másként fotokémiai hatásúak): a kék és ibolyaszínű sugarak, melyek a fotográfiai lemezre erősebben hatnak, mint a nem aktinikus narancs- és sárgaszinűek.
Aktinográfia: annyi mint röntgensugaras nyomtatás. Az idea francia ember agyából pattant ki; Izambard Georges volt ennek a neve, s a Röntgen-sugarak ama sajátságára alapította teóriáját, hogy ezek a sugarak könnyen áthatolnak minden át nem látszó anyagon, csak éppen a fémeken meg fémsókon nem. Izambard tehát oldott állapotban levő fémsókból csinálta meg a festékét, s e festékkel nyomtatott egy ív papirosra. Ezt az ívet egy olyan papirosrakás fölé tette, amelyet előzően brómos zselatinnal érzékenyített. A Röntgen-féle sugarakat általbocsátva most már a papiroshalmazon: az összes ívek egy-két másodperc alatt negatívnyomtatásúak lettek, vagyis fehér szövegűek sötét alapon.
Aktivizmus: az a modern művészeti irányzat, amely a művészi öncélon túl szociális hatásra is törekszik. Nálunk Kassák Lajos a fő-fő képviselője.
Aktív vagyon: l. Könyvelés.
Aktualitás (a reklámban): a napi élet nemzeti és helyi vonatkozású eseményeinek – amelyekkel mindenki foglalkozik – felhasználása a reklámban. Az időszerű eseményt a reklám vezérszavaként kell alkalmazni.
Akvakromó: olyan sokszorosító eljárás, amelynél a másolt zselatinképet vízben oldható festékkel itatják át, s amíg futja e festékből: levonatokat készítenek.
Akvarell fakszimile-nyomtatás: vízfestményeknek fénynyomtatás és kromolitográfia kombinációja útján való hű sokszorosítása.
Akvarellfestékek: l. Vízfestékek.
Akvarellgravűr: egyszerű fénynyomat, amely kínai papirosra készül, a rézkarcokat jellemző préselt kerettel.
Akvatinta: mélynyomtató eljárás. 1768 körül találták föl. Simára csiszolt vörösrézlapra vízben nem oldódó tussal vagy festékkel rárajzoljuk a kép körvonalait. Azután porzószekrénybe helyezzük a lemezt, hol gyanta- vagy aszfaltporral beporozzuk, gyengén hevítjük, hogy a por rátapadjon, s saválló szemcsézetet képezzen. A hátoldalt, széleket, valamint a fehéren maradó részeket (a rajz szerint) saválló oldattal takarjuk és addig maratunk, míg az első tónus eléggé mély lesz. Újra és újra takarunk, majd maratunk, mindig többet, míg a legmélyebb tónusok is elég mélyek, fokozatosan a világosból a legsötétebb részletekig. Ezen a módon igen tetszetős tónushatású nyomatokat kaphatunk. A nyomtatás úgy történik, mint a rézkarcnál. nli
Akvatusozás: gazdag árnyalatú monokróm litográfiai képek előállítási módja, mely az eredeti tónusos rajznak különböző sűrűségű tussal való kőre-vitele útján készül.
Akvizíció (ügynökölés): üzleten kívüli munkaszerzés, eladás élőszó vagy nyomtatvány útján.
Aláírás: l. Körlevelek szedése.
Alakmásító forgógép (német neve: Variable Rotationsmaschine): így nevezi Frecskay János a változóformátumos, vagy közönségesen « variábilis» -nak nevezett rotációs gépet.
Alakrajz (figurális rajz): szűkebb értelemben az emberi test rajzolását értik rajta, tágabb értelemben azonban ide tartozik a nagyobb állatoknak – lónak, oroszlánnak stb. – a megrajzolása is. Az alakrajzot általában nagyon nehéznek mondják, pedig a növények, virágok stb. megrajzolása sem támaszt sokkalta kevesebb igényt a rajzoló tudásával szemben. A viszonylagos nehézséget csak az okozza, hogy míg a virág- stb. képen talán a századik ember sem veszi észre a hibát: az élő emberi testnek az « elrajzolás» -át, tehát a végtagok túlságosan rövidre vagy hosszúra vételét, kificamítását, de sőt még az izomzat hamis ábrázolását is egykettőre fölismeri minden épszemű ember.
Alapárnyalat: valamely képnek, tájnak stb. uralkodó nüansza; a napsütéses rété például a meleg zöld szín, felhős időben ugyanez a kékes-zöld felé tolódhatik el.
Alapnyomat: részvények, bélyegek, bankjegyek, meg egyéb értékpapirosok szövege alá nyomtatott halovány színű mintázat. Célja a fotomechanikus úton-módon való utánozás megnehezítése. Régebben – a mesterszedésbeli ú. n. szabad irány idején – sima, világos színű tónusokat nyomtattak a különböző akcidenciák alá is.
Alapnyomati lemezek: anyaguk linoleum, fa, celluloid, ólom, cink, réz, tömör papiroslemez stb. lehet. Mindenkor az előállítandó munka, azaz a papiros és a festék összedolgozását legjobban biztosító sima vagy rajzos felületű anyag legyen. Finomabb vagy rajzosabb alapnyomatokhoz keményebb, durvább rajzú vagy nagy felületűekhez puhább anyagú lemezeket használunk. A puhább fajták, mivel a kéz « lendületességét» nagyban elősegítik és ezáltal a kéz reszketegségét is visszaadják: művésziesebb hatást biztosítanak. A fémes alapnyomati lemezeket némely ásványi festék megtámadhatja, vagyis oxidálja, ezért a világos alapnyomatok lemezénél a tömör linoleum használata igen elterjedt. Az alapnyomati lemezek nyomásbírása majdnem korlátlan, azaz annak kezelésétől van függővé téve. A linoleumot alkoholos sellakkal óvjuk. Az alapnyomati lemezek előállítása részben kézzel, részben maratási eljárással történik. A rajzok átvitele fordított szedés átnyomásával vagy annak átrajzolásával történik. Fémes és túlrajzos lemezeknek házilag való megmunkálásánál fényérzékeny másolást alkalmazunk. Az alapnyomati lemezeket szegezik vagy ragasztják. Ha nagyobb felületűek: ragasztják és szegezik. szi
A la pointe sè che: a. m. száraz tűvel. Az úgynevezett hideg tűvel készült rézkarcnak gyakran használt francia elnevezése.
Alapozás (németül: Grundieren): Minden marató-eljárásnál szükség van valamely oly saválló alapra, mely fedi a ki nem maratandó részeket és amelyre ráviszik a rajzot. Például a rézkarcnál egy viasz-, gyanta-, terpentin- és aszfaltkeverékre, mellyel bevonjuk a rézlemezt, azaz alapozunk; a heliogravűrnél a zselatinrétegre, melyet krómmal fényérzékenyítünk. A fénynyomtatásban a vízüveg az alsó, a zselatin a felső alapozás. A Mertens-nyomtatásban a pigmentpapiros, a cinkográfiában és litográfiában a zselatin-átnyomtató papiros teszi az alapozást nélkülözhetővé, vagyis hogy átveszi a szerepét. Bár itt is vannak eljárások, amikor alapoznak, pl: a krómátfehérjés eljárásnál, vagy az aszfalteljárásnál. nli
Alapszignatúra: l. Szignatúra.
Alapszínek: 1. azok, amelyek két vagy több szín keverése útján nem állíthatók elő; tehát közönségesen a sárga, vörös meg kék szín. A fotomechanikus úton való háromszínű nyomtatásban e három szín valamely festmény reprodukálásához, nagy általánosságban elég. – 2. Az egyes színcsoportok (pl. a vörös stb. ) keretén belül jellemzőnek tartott színárnyalat. Goethe vörös alapszínül a bíbort nevezte meg, bár ezt mi közönségesen a vörösnek meg az ibolyaszínnek keverékéül fogjuk föl. Ismét mások a tiszta vöröst a cinóberben, a skarlátpirosban avagy ponceau-vörösben állapították meg, ami tudvalevőleg a narancs-szín felé képez átmenetet. Mindezeknek az eltéréseknek az volt a fő-fő okuk, hogy a színek méréséről akkoriban még szó sem volt. Kiki a maga szubjektív érzése szerint taksálta meg, hogy például ez a szín tiszta sárga, ez ilyen vagy amolyan zöld, ez meg narancs-szín és így tovább. (L. Színek mérése. )
Alapváz (latinul fundamentum): a gépnek az alapja, vagyis ami a tulajdonképpeni gépet, oldalakat stb. tartja. Rendesen cementbe ágyazzák, hogy ne rázódhasson.
Alauzet P.: francia nyomdagép gyáros; a 19. század vége felé sokat javított a rotációs gépeken. Nevezetes volt a nyirkosító készüléke, mely főleg a francia rotációsoknak volt kiegészítő része. A papiros hengerek között futott el, s e közben a teknőbe ágyazott rézhengertől megnedvesített posztós henger tette nyirkossá.
Albert Eduard dr.: müncheni tudós, több fotomechanikai újítás föltalálója, lásd Fotomechanikai sokszorosító eljárások.
Albert-galvanó: a müncheni Albert E. találmánya; lényege az, hogy az eredeti klisét – mondjuk fametszetet – ólomba préselik, s a galvanókat közvetlenül erről készítik. A megszokott eljárás ezzel szemben az, hogy az eredeti klisét viaszba vagy guttaperkába préselik, az így készült másolatot grafittal jó vezetővé teszik, hogy galvanót vehessenek róla.
Albert-gépek: a frankenthali gépgyár legújabb típusú gépeinek elnevezése. Mindhárom sokszorosító ágazat – magas-, sík- és mélynyomtatás – területén találkozunk velük.
Albert Josef: német fotográfus, szül. 1825. március 5-én Münchenben. Egyike volt az első mestereknek a fényképészet terén. Műterme, mely azelőtt Augsburgban volt, 1858 óta Münchenben van. Ő a fénynyomtatás feltalálója, melyet utána albertotípiának is neveznek.
Albert király kódexe (Viridarium imperatorum et regum Romanorum): tipikus példája a tizenötödik század közepebeli könyvművészetnek. – Lapszéli díszének egyes motívumai meglepően hasonlítanak a Gutenberg negyvenkét-soros bibliájában előforduló motívumokhoz; valószínűleg egy és ugyanazon iskolának illuminátorai díszítették ezt is, azt is.
Albertokrómia: olyan könyvnyomdai vagy litográfiai színes autotípiák, melyeknek a rasztereit 30– 30 fokos elforgatással állították elő. (A müncheni Albert E. negyvenöt évvel ezelőtt megállapított rendszere. )
Albertotípia: a. m. fénynyomtatás (l. o. ), az egyik föltalálójáról, Albert Josef müncheni fotomechanikusról elnevezve.
Albino-hengeranyag: így nevezik a fehér-színű hengermassza egyik fajtáját. (Van vörös-színű változata is. ) Semmivel sem jobb a rendes hengeranyagnál, mert csak festve van. Csupán világosabb színek nyomtatásakor alkalmazzák. Van különben olyan hengeranyag is, melynél a zselatinanyaghoz kaucsukot avagy gumit kevernek, hogy ellenállóbbá tegyék, amit valóban el is érnek vele, de az átöntés már nem sikerül.
Albion-sajtó: az angol Cope által szerkesztett könyvnyomdai kézisajtó. Máig is használják.
Album (lat. ): a rómaiaknál fehér hirdetőtábla; újabban pedig az emlékkönyvek, versek és képek gyüjteményét nevezik így.
Albuminográfia: tisztán fotográfiai másolóeljárás tojásfehérjével bevont papirosra.
Albuminpapiros: a kereskedelemben árusított fotográfiai másolópapirosok legrégibbje; klórezüstös tojásfehérje-réteggel van bevonva.
Aldegrever-féle dísz: a velencei renaissanceból merített széleslevelű növényi dísz; betűöntői anyagunkban is megvan. Mestere Dürer kortársa volt, Aldegrever Heinrich (1502– 1560).
Alden-féle szedőgép: egyes betűket szedő nevezetes gép az ötvenes évekből; az amerikai Alden Thimothy találta föl. Gépén a szedő- és osztó-szerkezet fogaskerekes áttételek révén oly szoros kapcsolatban volt egymással, hogy minden mozgásuk közösen történhetett. Mindegyik betűnek külön-külön szignatúrája volt. A föltalálónak nyomorúság okozta korai halála után unokaöccse, Alden H. W. tökéletesítette a gépet, amiből azonban olcsósága (800 dollár) ellenére is csak alig ötven-hatvan példányt tudtak eladni.
Aldinák: a velencei Aldo Pio Manuzio könyvnyomtató és utódai által a 15. század vége felé és a 16. században nyomtatott kisalakú könyvek. A hibátlan és gondos tipográfusművészet remekei. Számuk 900 körül jár. Igen értékesek.
Aldine: a velencei Aldo Pio Manuzio könyvnyomtató tiszteletére elnevezett angolos metszésű, félkövér betűfajta. Stílustanilag a velencei mester munkáihoz semmi köze.
Aldo Pio Manuzio: l. Manuzio.
Alfa-papiros: így is nevezik az Algériában és Tuniszban rendkívül nagy mennyiségben növő espartó-fűből készült papirost.
Algráfia: a síknyomtatás (lásd Kőnyomtatás) egyik módja. Azonban a nyomtatás nem kőről vagy cinkről, hanem aluminiumlemezről történik. A mainzi Scholtz József a mult század vége felé találta föl. A föltaláló külön gépet is szerkesztett az aluminiumlapokról való nyomtatáshoz. Az aluminiumlemezt használatba vétel előtt terpentinolajjal való lemosás által zsírtalanítják, s azután vízben oldhatatlan aluminiumsókból való s eléggé vastag réteget állítanak elő rajta, ami Scholtz eredeti eljárása szerint a következőképpen történik: Mindenekelőtt foszforsav vagy fluorsav oldatával többszörösen megnedvesítik a lemezt. A keletkező sóréteget mosogatni kell, hogy a fölösleges savrészletek belőle eltávolodjanak; amit nem sikerül eltávolítani: azt timsóoldattal közömbösítik. Ekkor megszárítják a lemezt, s átnyomják reá a rajzot; majd pedig 25 gramm csersav, 8 gramm foszforsav és 130 gramm arábiai gumi meg 837 gramm víz keverékével vékonyan bevonják. Ekkor a lemezről már nyomtathatnak is. bv
A linea (lat. ): a. m. vonalba állítani; kéziraton, korrektúrán gyakori megjegyzés; itt azt jelenti, hogy: bekezdés, új sor.
Alizarin: festékanyag; azelőtt a buzérgyökérből készítették és főleg a kelmefestésben használták; az újabb időkben mesterségesen állítják elő. A krapp-lakkot is belőle készítik.
Alkalmi nyomtatványok: különös, legtöbbször ünnepies alkalmakra készülő nyomtatott írások, mint föliratok, eljegyzési és lakodalmi értesítések, üdvözlő-kártyák stb.
Alkanna (magyarul báránypirosítófű): az érdeslevelűek közé tartozó növény, melynek gyökeréből szép vörös festék készül.
Álladalmi nyomda: 1849-ben alapította a nemzeti kormány a hivatalos « Közlöny» és a kormányrendeletek előállítására. Berendezése a kolozsvári r. kat. líceumi nyomda Debrecenbe szállított fölszereléséből került ki. Onnan jött a nyomda személyzete is, tizenegy szedő- és nyomtatómunkás Bartók Lukács faktorral az élén.
Állami Nyomda: Az 1868. évben létesült « M. Kir. Állami Nyomda» a. m. kir. pénzügyminisztérium fennhatósága alatt áll. Föladata az állami igazgatásban szükséges nyomtatványok, továbbá az értékpapirosok, postai és pénzügyi értékcikkek, értékjegyes nyomtatványok előállítása és a földmérési térképek sokszorosítása. – Üzemágai és üzemi felszerelései: Fényképészet, fénymásolás, guilloche, vésés, tervező rajzolás és térképészet. Galvánklisék előállítása, sík és hengeres nyomtatóformák előállítása galvanoplasztikai, stereotípiai és maratási eljárás útján. Betűöntöde és stereotípia. Kézi szedés, Monotype szedő- és öntőgépek, Linotype szedőgépek, matricaprések, betű- és lemezöntő gépek. Könyvnyomda, kőnyomda gyors- és kézisajtókkal, offset-sajtók. Mélynyomtatás a hozzátartozó összes berendezéssel. Réznyomtatás. Lapelőállítás, rotációs sajtók. Könyvkötészet automatikus és egyéb vágógépekkel, hajtogató- és fűzőgépekkel. Enyvező és perforáló gépek. Papír-, betű-, anyag-, értékcikk- és nyomtatványraktárak. Az alkalmazottak létszáma: 34 tisztviselő, 62 kinevezett egyéb alkalmazott és 309 hetibéres munkás.
Allantsee testvérek (Lénárd, meghalt 1518-ban és Lukács, meghalt 1522-ben): Bécs város könyvkereskedelmének megalapítói. Az akkori fő-fő nyomdavárosokkal: Velencével, Augsburggal igen élénk összeköttetésben állottak.
Állatbelekre írt könyvek: a régi görögöknél erre is találunk példát, így a Basilius császár idején elégett konstantinápolyi könyvtárban megvolt Homeros Iliásza és Odisszeája, 120 méter hosszú kígyóbélre, arany betűkkel írva.
Allen-féle mélynyomtatás: kísérlet volt a heliogravűr gyorssajtói nyomtatására.
Álló írás (meredek írás): az írásnak az a módja, amely a sorokra derékszögben veti a betűket. Az iskolákban mindinkább fölkarolják, mert kevésbé rontja a szemet, mint a dőlt írás. A betűszedő szempontjából is jobb, mert könnyebben áttekinthető.
Allonge: összehajtott képeket, térképeket magukban foglaló könyveknek az az oldala, amelyre e képeket ráragasztják.
Álló szedés: minden olyan szedés, amelyet újabb fölhasználás végett félretesznek. Amennyiben nagyobb mennyiségről van szó: jó ha könyvet vezetünk róla, amelyben pontosan megjelöljük mindennek a helyét és a jegyét (számát) is.
Almanach: arab szó; eredeti jelentése szerint csillagászati jegyzetekkel ellátott naptár. Keletről származik, a középkorban Európában is elterjedt; Mátyás király számára Regiomontanus készített híres almanach-ot 1474-ben. Későbbi években az almanachokat kisebb közleményekkel, gyakorlati tudnivalókkal, majd rövidebb irodalmi művekkel és képekkel is ellátták, végül a naptári rész háttérbe szorult és a tizenkilencedik századtól kezdve az irodalmi tartalom került túlsúlyra. Voltak évente megjelenő irodalmi, színházi, történelmi, katonai stb. almanachok; a magyar almanachok közül Igaz Sámuel « Hébe» -je (1823– 1826) és a Kisfaludy Károly szerkesztette « Aurora» (1822– 1837) vált ki. A békeidők híres « Mikszáth-Almanach» -ját Singer és Wolfner adta ki. A ma is megjelenő ú. n. Gothai Almanach az uralkodó és főrangú családok személyi adatait tartalmazza.
Álnév (pszeudonim): önkényesen választott név, szó vagy jel valamely irodalmi mű szerzőjének megjelölésére annak igazi neve helyett. Az álnév használatának lehetnek politikai okai; gyakran nemmagyaros hangzású nevet helyettesít (pl: Ignotus = Veigelsberg Hugó), máskor, különösen ujságcikkek alatt, inkább csak rövidítés-jellege van (pl: – ő = Rákosi Jenő). A magyar írók álneveit Székely D. állította össze és adta ki könyvalakban. kj
Alnyomat: gyakran használt hibás szó az alapnyomat (l. o. ) fogalmára.
Alopa Laurentius: Firenzében a 15. század végén volt könyvnyomdász s görög kiadványainak szép nyomtatásával vált híressé.
Alsó egyengetés: 1. stereotípiai lemezeknél a lemez egyenlőtlenségét, valamint az erősebb nyomást igénylő « fekete» részeket egy nyomaton kirakjuk, s ezeket aztán a lemez alján felragasztjuk. Az eljárás célja, hogy a festékező hengerek egyenlően adhassák fel a festéket, valamint hogy a nyomtató hengeren ne legyen túlságosan sok egyengetés, ami esetleg sok bajt okozhatna. – 2. Kliséknél az egyenlőtlenségeket kirakjuk, a « fekete» részeket kivágásszerűen alárakjuk. A finomabb autotípiáknál alsó kivágást is készítünk, melyet aztán a klisé aljára ragasztunk. nli
Alsó hengerek: melyek a festéknek a formára adogatását végzik. Ha rendes munkát kívánunk szállítani, nagy gondot kell rájuk fordítani. Ruganyos, jól tapadó masszából készült alsó hengereinket pontosan a betű magasságára beállítva gyengéden állítsuk a dörzsölő acélhengerekhez, hogy a festékfelhordás tökéletes legyen és hengereink ne deformálódjanak.
Alsó illesztékek (németül: Anlage): azok, amelyekre a berakott ívet berakáskor helyezik. Mindig egyvonalban legyenek, hogy az ív nyugodtan feküdjön rajtuk.
Alsó szalag: a stop-hengeres gyorssajtókon a berakott ív nyomtatáshoz vezetésére, valamint kivezetésére szolgál. Rendszerint a gép közepén van egy belőle, de ha puha papirost nyomtatunk, vagy a nyomat duplázódik, esetleg piszkít, többet is kell használatba venni.
Altogravűr: a bécsi Schäfer és Tribultól 1910-től fogva kidolgozott gyorssajtói mélynyomtató eljárás és ennek produktumai.
Aluminium: Színe ezüstös fehér; könnyű és jól nyujtható fém. Fajsúlya 2, 6, olvadási foka 700º C. Sem száraz, sem nedves levegőn nem változik; savak alig hatnak rá és más fémekkel könnyen ötvöződik. Mivel sem a szerves savak, sem a víz nem támadják meg, sói pedig ártalmatlanok, ezért főzőedényeket stb. készítenek belőle. A 9 rész réz és 1 rész aluminium ötvözete szép aranysárga színű, mely levegőn hosszú ideig állandó marad, ezért aranyékszerek utánzására alkalmas. 50 rész vörösréz és 10 rész aluminium adja a Cambricus-betűöntvényt.
Aluminiumnyomtatás: a. m. algráfia (l. o. ).
Aluminográfia: az algráfia gyakran használt elnevezése.
Alumtípia: az algráfia ama fajtája, amelynél a képnek a lemezre vitele közvetlen másolóeljárással történik.
Amalgamatype: 1911-ben Brooklyn-ben csinált, egyes betűket szedő-öntő gép; a rajta szedett sorokat fémszalag tartja össze. A gép gyártására alakult nagytőkéjű részvénytársaság 1913-ban beolvadt az Intertype-vállalatba.
Amalgamográfia: a. m. merkurográfia (l. o. ).
Amatőr-kiadás: a bibliofília körébe tartozó fogalom. Szigorú értelemben véve valamely mű korlátolt számban készült, famentes papirosra nyomtatott, kézzel fűzött vagy kötött, metszetekkel vagy kőrajzokkal díszített kiadását jelenti. Az egyes példányokat megszámozzák, az illusztráló művész és néha a szerző is aláírja, esetleg ellátják annak nevével is, aki számára a példány készült. Tágabb értelemben ma amatőrkiadásnak nevezik a tömegkiadástól eltérő szebb kiállítású példányokat is, ha nem is tartalmazzák a fenti kellékeket.
Amballázs: l. Emballage.
Ambró Ferenc Ignác: Vác városának első könyvnyomtatója 1770 körül. 1793 táján halt el; utóda faktora, Gottlieb Antal lett.
Ambrotípia: a fényképészetben az üveglemezeken előállított pozitív kollódiumképek.
Amerbach János: svájci könyvnyomtató, megh. 1528-ban. Mint baseli nyomdásznak 1480 körül nagy híre volt. Fia Bonifacius és unokája Vazul még űzték a nyomdászatot s egyszersmind híres jogtudósok is voltak.
American: betűnagyság megnevezése az Egyesült Államok pontrendszerében. Megfelel 1 amerikai pontnak, vagyis 0, 938 méterpontnak. Természetes, hogy az egypontos American betű csak elméletileg van meg, mert hiszen ha az ily apró típus metszése még csak lehetséges is volna: a kiöntés már súlyos akadályokkal járna, nem is szólva arról, hogy az ilyen apró betűt senki sem tudná szabad szemmel elolvasni.
American Typocraft: a Ludlow-szedő-öntőgéphez (l. o. ) hasonló soröntőgép. 1922-ben találták föl.
Amerikai gépek: általában a tégelyes sajtók Liberty-típusát nevezik így, bár a legjobb kéttúrás rendszerű gyorssajtóink is amerikai eredetűek.
Amfitípia: a fénymásoló eljárások egyik módja; lehet a fotolitográfiával is egybekapcsolni, illetőleg az amfitípia útján készült másolatot fotolitográfiai átnyomatul fölhasználni.
Ampè re: az áramerősség egységének megjelölése. Ez a megjelölés egyben Ampè re híres francia fizikus nevét örökíti meg, aki nagy érdemeket szerzett az elektromosság fejlesztése körül.
Amtliche Nachrichten-Stelle (ANS): osztrák állami távirati iroda.
Anaglifikus nyomtatás: a. m. domború nyomtatás.
Analekta (gör. ): egy vagy több író munkáiból vett szemelvények; gyüjteményes munka.
Anasztatikai átnyomtatás: ez a neve Appel Rudolf régibb keletű érdekes találmányának, aminek segítségével a régi nyomatok festékét igyekezett fölpuhítani és azután a kőre átvinni. Úgy járt el, hogy az eredeti nyomtatványt hígított salétromsavba mártotta, amikor természetesen csupán a nyomtatás nélküli helyek szívták be a savat; majd itatós papiros közé tette a nyomtatványlapot, hogy a fölösleges sav fölszívódjék, s csak azután préselte át kőre avagy jól csiszolt cinklemezre. Az utóbbi esetben a kemigráfus rendes eljárása szerint végezte a munkáját: a betűk és vonások körül elmaratta a cinket. Persze mentől régibb volt az eredeti nyomat: annál többet kellett a kövön vagy cinken pótolni és retusozgatni.
Anasztigmát: l. Objektív.
Andreae Hieronymus: Dürer fametszője, az első fraktúr típusok metszője. Rockner Vinzenz rajzai után ugyanis ő metszette meg a patricákat, s az első próbaöntéseket is ő csinálta.
Anepigrapha: görög megjelölése a cím nélkül való könyveknek.
Angerer-féle műnyomtatás: a bécsi C. Angerer & Göschl cég festmények reprodukciójánál alkalmazott kombinációs nyomtatóeljárása.
Angerer Károly: bécsi fototechnikus (meghalt 1916-ban). 1871-ben alapította meg kemigráfiai műintézetét Bécsben. 1873-ban sógorával, Göschl Alexanderrel (meghalt 1900-ban) társult, majd Sándor nevű fiát is bevonta a kísérletezéseibe. Behatóan foglalkozott a fotokemigráfiával, s az eljárást annyira megegyszerűsítette, hogy csakhamar az összes kemigráfusok a fotográfia segedelmével vitték át rajzaikat a cinklemezre. Angerer « fototípia» nevet adott az eljárásának, s a németeknél és minálunk is így nevezik azt máig is. – A bécsi Angerer és Göschl cég világhírűvé vált, s újabban Budapesten is nyilt fiókintézete.
Angermayer Károly: jeles pozsonyi könyvnyomtató; 1871-ben vette át Schreiber Alajos ottani nyomdáját, s kiváló szakértelmével magas színvonalon tartotta. Egyik ugyanilyen nevű leszármazottja most a miskolci részvénynyomda igazgatója.
Eredményes licit esetén a Szállítási gomb alatt található a számlaszámom.


Jelenlegi ára: 4 500 Ft

Az aukció vége: 2013-04-29 15:52
. NYOMDÁSZATI LEXIKON - Jelenlegi ára: 4 500 Ft